Antal György karnagy, zenepedagógus előadói, karnagyi tevékenységének egyik legmaradandóbb területe az 1954–1989 között működő  Liszt Ferenc Kórus volt, melyben szakiskolai és más amatőr énekesek mellett a Székesegyházi Fiúiskola Kórusának tagjai is szép számmal bekapcsolódtak. Az együttes rendkívül magas művészi színvonala tette lehetővé, hogy Bach-, Händel-, Bartók- és Kodály-előadásaikkal a pécsi mellett a fővárosi és az országos zenei élet figyelmét is felkeltsék.

Händel Az idő és az igazság diadala című oratóriumát hazai bemutatóként tűzték műsorra, emellett a Sámson és a Jephta megszólaltatása is a reveláció erejével hatott, nemcsak Pécsett, de még a fővárosban is. 

 A Cantata profana című Bartók-előadásuk kapcsán – melynek tenorszólistája az akkor Pécsett tanító Réti József volt – Forrai Miklós így nyilatkozott:  

„Könnyű az Antalnak, annyit próbál Pécsett, amennyit akar.” 

Kodály művei közül a Psalmus Hungaricus és a Budavári Te Deum mellett a Szimfóniát is többször elvezényelte Antal György, két utóbbit, a Cantata profanával közösen, a pécsi egyetem 600 éves jubileuma alkalmából.  A Bach-előadások sorából külön kiemelkedik a H-moll misemegszólaltatása. A kórus szakmai tekintélyét jól mutatja, hogy amikor az egyik Bach-kantáta kapcsán vita kerekedett, maga Kodály Zoltán így reagált:„(…) hogyha az Antal azt mondja, az akkor úgy is van.”Ez a gesztus Antal György pedagógiai és zenetörténészi munkásságának, valamint szakmai tudásának elismerése volt Kodály részéről. Antal egyébként mindig csak „Tanár Úrként” emlegette őt; sem a vezetéknevén, sem „Mesternek” nem volt hajlandó nevezni, amint azt egy vele készített interjúmban nekem is elmesélte. 

Antal György a klasszikus repertoár mellett számos kortárs mű pécsi premierjét is levezényelte, vagy működött közre bennük a kórusával. Nevéhez fűződik Bárdos Lajos Baranyai vasárnap című népdalcsokrának, valamint Kósa György Cantata humana című darabjának ősbemutatója. Emellett vezényelte Szelényi István Spartacus című oratóriumát, Farkas Ferenctől pedig a Cantus Pannonicus kantátát és a Laudatio Sighetiana (Szigetvár dicsérete) oratóriumot. Különösen emlékezetes maradt Sugár Rezső Hunyadi (Hősi ének) című oratóriumának megszólaltatása 1956 nyarán, a Széchenyi téri Hunyadi-szobor avatásán. 

Az oratórium monumentális műfaj. Megszólaltatása hatalmas zenei apparátust, komoly zenekart, szólistákat, valamint drámai hatásokra és mély érzelmek közvetítésére képes énekkart igényel. Mivel az ilyen nagyszabású darabok bemutatása rendkívüli kihívás, viszonylag kevés együttes vállalkozik rájuk: a budapesti formációkat is beleszámítva alig néhány olyan kórus működik az országban, amely képes ekkora feladatot ellátni. 

Kiemelkedik a vidéki együttesek sorából a Pécsi Liszt Ferenc Kórus, amely most már a leghosszabb ideje működik, immáron negyedszázada. Ezt megelőzően Pécs évszázados kóruséletében nem alakulhattak ki az oratóriuméneklés hagyományai. A műfaj két óriása, Bach és Händel – mint „protestáns egyházzenei alkotók” – alig szólalhattak meg ebben a „sok templommal és pappal megáldott” városban, ahogyan Barta Lajos emlékezett vissza a korabeli Pécsre. Bár egy-egy mű alkalomszerűen elhangzott, rendszeres oratóriumműsorokról csak az ötvenes évek elejétől beszélhetünk. Ekkor a város, majd az egész ország hangversenyéletében új fejezet nyílt: Kodály Zoltán személyes ösztönzésére az akkor még fiatal Liszt Kórus elhatározta, hogy betölti a régóta tátongó űrt, és működése fókuszába az oratóriumok megszólaltatását helyezi. 

Ez a lépés akkoriban egyedülálló kezdeményezésnek számított az országban. Küldetésüket azóta is hatalmas hivatástudattal végzik, ma már az Országos Filharmónia egyetlen nem hivatásos oratóriumegyütteseként. Händel Sámson című alkotása éppen húsz éve csendült fel először a Liszt Kórus tolmácsolásában. Az együttes azóta is tervszerű, céltudatos műsorpolitikával dolgozza fel a műfaj legfontosabb remekműveit a barokktól egészen a kortárs zenéig. Sorra vették Händel egyházi műveit – a Jephtát, a Júdás Makkabeust, a Messiást és a Dettingeni Te Deumot –, valamint három világi oratóriumát (Az idő és az igazság diadala, Békeóda, Herkules a válaszúton). A klasszikus repertoárt Cherubini Requiemje, Haydn Az évszakok című oratóriuma és Beethoven művei képviselik (a IX. szimfóniát például huszonötször adták elő), míg a romantikát Liszt és Verdi alkotásai idézik meg. 

20 századi vonalat Kodály művei (a több mint negyvenszer előadottPsalmus Hungaricus), valamint Sugár Rezső, Farkas Ferenc, Debussy, Honegger és Orff darabjai gazdagítják. A Bachtól Bartókig ívelő zenei utat aCantata Profana koronázza meg. 

Bach muzsikája kiemelt helyet foglal el a pécsi oratóriumegyüttes életében. A kezdetben megszólaltatott világi kantáták (mint a Parasztkantáta vagy a Vadászkantáta) alapozták meg a későbbi monumentális remekművek – a Máté-passió, a H-moll mise és a János-passió – sikerét. Ebbe a sorba illeszkedik a most hallható Karácsonyi oratórium is, amelynek első három kantátáját a múlt évben ismerhette meg a közönség. Ez a hatrészes ünnepi sorozat a karácsonyi időszak jeles napjait idézi fel. 

A hangverseny után az együttes azokat a világi kantátákat is műsorra tűzi, amelyekből Bach – immár egyházi szöveggel ellátva – ezt a csodálatos oratóriumot összeállította. 

A nagy visszhangot kiváltó sikerek után a pécsi oratóriuméneklés híre ma már a határainkon túlra is eljutott. A kórus legnagyobb művészi értékét maga Kodály Zoltán fogalmazta meg egy NSZK-beli rádiónak adott nyilatkozatában, a Bach Máté-passiójának pécsi előadása idején: 

„Megérte, hogy a kórusműveket állítottuk előtérbe (…) Énekkarok alakultak, és ezekkel hidat verünk a nagy mesterekhez is, mert most már vidéki városokban is előadnak olyan műveket, mint a Máté passió. Ezt azelőtt ott soha nem lehetett hallani…”  

A kórus kottagyűjteményének megmaradt darabjai, a még menthető állapotban talált kották a PTE Művészeti Kar könyvtárának birtokába kerültek. Ez a gyűjtemény a szintén Antal György kezdeményezésére 1953-ban megnyílt Liszt Ferenc Hangversenyterem 2003-as kiürítésekor menekült meg.A gyűjtemény védett, elérhető a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Művészeti Szakkönyvtárában.